Az az életérzés, amely ezeket a képeket áthatja, gyermekkorból hozott élményeken alapul: ahogyan ülök a mogyoróbokrok által alkotott sátorban és figyelem a levelek mozgását, az erezet pókháló szövedékét, az ezerféle zöldet, ahogyan növényi struktúrákat átvilágítja a fény. A képek uralkodó színe a zöld, a transzcendens fény pedig összekapcsolódik a növényi zöld, a klorofill csodájával. A fényből születő növényi lét az élet körforgásában az emberi lét fénnyé válásában érhet véget, alkothat önmagába visszatérő kerek egészet. A saját élményekből saját szimbólumok születtek, amelyek bár a természetből erednek, attól elszakadva egyensúlyoznak a valóság és az ornamentika világa között, keresve az univerzum létezésének esztétikum mögött rejlő törvényszerűségeit.