Kedvelem a szimbólumokat. A FONÁL, a KÖTÉL, a CSOMÓ, a SZÖVET és a SZÖVEDÉK pedig a szimbólumok végtelen tárháza. Egyaránt használható az összetartozás és a korlátozottság, megbéklyózottság kifejezésére. Ugyanúgy, mint az itt szintén gyakran megjelenő rácsok, raszterek, amelyek nálam nem negatív jelentésűek, nem elzárnak, nem az erőszak és a börtön szinonimái, hanem a rend kellékei. Maga a szövet is sűrű rácsozat. A négyzetrácsot úgy is mondhatjuk: VONALHÁLÓ, ekkor pontjai a tájékozódást szolgálják és így inkább a biztonságot jelentik. De míg a rács keményebb, férfiasabb struktúra, addig a háló, a fonadék lágyabb, nőiesebb képzetet kelt. Munkáimban gyakran használok tépett, hasadó felületeket, fragmentumokat, tükreként szétesett, átláthatatlan, csak kis részleteiben megfogható világunknak. A leszakadó, eltépett formákat a képzőművészet eszközeivel próbálom összegyógyítani, az elveszett harmóniát visszaállítani.